 |
Elepi kitelepítettek
|
A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára állományában található meg az elepi kitelepítettek névsorát tartalmazó nyilvántartó könyv, mely a Somogy Megyei Levéltárból került hozzánk 2010. augusztusában. A füzet keletkezésének, vezetésének körülményeiről sajnos nem állnak rendelkezésünkre adat.
A nyilvántartás tartalmazza a kitelepített személy nevét, érkezésének időpontját, a születési évét, és szállásának (a tanya) megnevezését. A családok – valószínű érkezésük sorrendjében – kaptak egy sorszámot is. A megjegyzés rovatban utalás van ha valakit elbocsájtottak, áthelyeztek, eltávozott, visszajött, vagy sajnálatos módon meghalt. A kimutatás 329 családot említ meg.
A kényszermunkatáborokba az elhurcolás országosan 1950. június 23-án kezdődött, és több lépcsőben folytatódott. 1950 és 1953 között mintegy 10.000 ártatlan embert, családostól hurcoltak el a Hortobágyon létesített, szigorú rendőri őrizet alatt tartott táborokba.
A gyakran csak hortobágyi táboroknak nevezett tizenkét kényszermunkatábor a hagyományos értelemben vett Hortobágynál jóval nagyobb területen, a Nagykunság északi részeitől – Tiszabő, Karcag, Püspökladány vonalától – a Hajdúság észak-nyugati csücskéig – a Polgár, Hajdúnánás, Tiszavasvári háromszögig – terjedő síkon, Hajdú-Bihar megye nyugati és Szolnok megye észak-keleti részein helyezkedett el. Hajdú-Bihar megyében Árkus, Borsóstanya, Borzas-Mihályhalma, Ebes, Elep, Kónyatanya, Lenintanya és Tedej táborai működtek. A Szolnok megyei táborokhoz Tiszaszentimre − Kilences tanya majd Erzsébetmajor, Kócs, Lászlómajor és Kormópuszta tartoztak.
Az elepi tábor 1951. májusától 1953 októberének végéig működött a Hortobágyi Állami Gazdaság egyik egységeként a Keleti-főcsatorna szomszédságában. A gazdaság központja a 33-as út és a Nádudvarra vezető útkereszteződésében ma is álló épület.
***